Ovis lesz a gyerekem…

Ovis lesz a gyerekem…

2021.05.29. Handmade , , , , , , , 0

Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani Veletek, milyen gondolatok és érzelmek kavarogtak bennem, mikor a Kisfiamat beirattuk az óvodába, hátha akad egy-két gondolat, praktika, ami Nektek is beválik, ha hasonló helyzetben vagytok vagy lesztek. Ezek szubjektív tapasztalatok és ötletek, amik nálunk beváltak, de minden gyermek más, minden édesanya más, minden intézmény más.

Vannak gyerekek, akik könnyedén veszik a közösségbe kerülést (bölcsit vagy ovit) és vannak, akiknek több idő kell. Ezt a szülőkről is el lehet mondani. Van, aki magabiztosan, teljes nyugalommal kezeli, hogy gyermeke bölcsődés/ óvodás lesz és van, akinek ez nehezebben megy.

Nos…a közepébe vágva, én a második típusba tartozom.
Egy szép tavaszi nap jött az információ: Ovit kell választani. Tessék? Miért? Nekem még nem ekkora a gyerekem,… jaaa, hogy már így elröppent ez a 2,5 év??? Mikor nőtt meg így? Mikor telt el ez a sok idő? Különben is, ki fogja megvigasztalni, ha én nem leszek ott? Szeretni fogják őt? Ő szeretni fogja? Lesznek barátai? Mit fog enni? Mer-e szólni, ha valamire szüksége van?…
Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, mikor beláttam, nincs mese, a Kisfiam meg fogja kezdeni az óvodát szeptembertől.

Nem titok, ha a szülő nehezen veszi az akadályt, a gyermeke is nehezen fogja, így tudtam, hogy ezt a félelmemet le kell küzdenem. Egyik nap szembe jött velem a neten Faragó Ágnes (szimplan.hu) online tanfolyama, mely az óvodai beszoktatásról szólt az „egyszerűbb gyermekkor” szellemében, amely könyv nekem egy alap műnek számít szülői nevelési mintában. Éreztem, ez kell nekem. Ági online leckéi szépen lépésről lépésre segítettek nekem, nekünk áthangolni a gondolatainkat, érzéseinket, és szuper gyakorlatias tanácsokkal láttak el. Fontosnak tartottam ezt megosztani Veletek. Nem azért, mert esetleg valamilyen ellenszolgáltatásban részesülnék, ez csak egy szívből jövő ajánlás ????.

Szóval a nyár folyamán – hallgatva a kurzus anyagait- szépen lecsendesedett bennem a félelem és miután megismertük az óvodát és a pedagógusokat, el is szállt a kételyünk: a kisfiúnk jó kezekben lesz és kell neki a közösség, rendben lesz minden.

Ági praktikáit nem lenne etikus leírnom most Nektek, de azt elmesélem, mi hogyan alakítottuk magunkra a tanácsait és hogyan egészítettem ki a saját ötleteimmel:

• Napirend… Ez nem volt gond, hiszen addig is nagyjából egy fix napirend szerint történtek a dolgok, de mindenképp igyekeztem az időpontokat a nyár folyamán már az óvodai ritmus szerint alakítani.

• Önállóság… Amit csak lehetett, igyekeztem türelemmel kivárni, hogy Ő csinálja meg, minél kevesebb segítséggel (ha ezt most olvassák az óvónénijeink, biztos mosolyognak… az öltözködés tempóján még mindig lenne mit javítanunk ???? )

• Mesék… Sok könyvet kölcsönöztünk ki a könyvtárból, amik az óvoda témakörében íródtak, és sok mesét találtunk ki fejből is neki, amivel igyekeztünk felkészíteni arra, hogy mi is fog vele ott majd történni, stb. Ha ismerős lesz a hely, tudja, hogy mi is az az óvóda, csökken a szorongása.

• Szobatisztaság… Üzenem minden anyukának, aki ezen aggódik… Szobatiszta lesz. Még van egy nyaratok … No és mindig a határidő a legnagyobb motiváció ????

• Levél az óvónéniktől… Na ez Ági egyik feladata volt. Ezt az egyet azért írom le, mert Bercinek ez jött be a legjobban… Ági nagyon jó tippeket ad a levél tartalmát illetően… Én úgy csináltam, hogy megírtam egy levelet, melyben benne volt az óvónénik fényképe is, és a lényege az volt, hogy várják sok szeretettel őt az oviban majd szeptemberben, és mellékeltem egy kis színezőt, mintha azt is ők küldték volna. Betettem a postaládánkba, és mikor Berci felkelt délután, feltűnően megnéztem a postaládát, hogy hú itt bizony jött egy levél neki, nézzük meg mi van benne. Utána a levelet kitettem a hűtő oldalára is pár napra, hogy szem előtt legyen és tudja nézegetni. Ez a dolog nagy sikert aratott nála. (Ha a gyerekek már ismernek valakit, az csökkenti a szorongásukat. Főleg, ebben a jelenlegi helyzetben, ahol ki tudja, van-e lehetőség találkozni az óvónénikkel személyesen is már a kezdés előtt is. Ha nincs, úgy ez a dolog egy kicsit közelebb visz hozzájuk, és kapcsolódni fog már az óvónénik arcához valami pozitív kép a kis fejükben.)

• Ne erőltesd… A Kisfiamon éreztem, hogy szegénykém unja és kényelmetlenül érinti, hogy lépten nyomon azt kérdezték tőle az emberek, akikkel találkoztunk (amúgy teljesen jószándékúan): „Na és? Várod már az óvodát? – Hát Ő nemes egyszerűséggel közölte mindig, hogy NEM. Pont… és nem kíván több szót hozzáfűzni a témához. Ilyenkor mindig igyekeztem kimenteni a helyzetből és udvariasan témát váltani. Sőt, ha olyan helyre mentünk, igyekeztem előre kérni a családtól, barátoktól, hogy legyenek szívesek ne nyomasszák a témával, mert láttam rajta, hogy nála ez nem előbbre, inkább hátrább juttat a folyamatban.

• Ne fenyegesd az ovival… Hányszor kellett lenyelnem az aktuális dorgálás kapcsán, hogy ne csússzon ki olyan a számon: „Na majd az oviban megtanulod…” „Az óvónéni nagyon mérges lesz, ha így viselkedsz…”… helyette: az óvoda inkább egy kiváltságos hely fényében tündököljön, ahová csak a nagy, okos gyerekek járnak, akik már tudnak egy csomó dolgot a világról, és ahol lesz egy csomó tök jó új játék, és játszópajtás, és minden klassz dolog, ami otthon nincs és Anya és Apa nem tudja megmutatni, megtanítani, elmesélni, lerajzolni, stb.

• Őszinteség… A Kisfiam gyakran kérdezte, kérdezi még most is, hogy miért kell neki óvodába járnia, mert köszöni szépen, Ő itthon is nagyon jól érzi magát velünk. Ezt egy jó pontnak láttam arra, hogy kicsit a kötelesség tudatát is alakítgassuk, azt szoktam felelni, hogy fogja úgy fel, mintha az ovi lenne az Ő munkahelye, ahová már az olyan nagy gyerekek járnak, mint Ő. Ezen a munkahelyen ugyan pénzben mért fizetséget nem kap, de megtanul egy csomó dolgot, amit én és az apukája nem tudunk neki megtanítani. Játszhat olyan játékokkal és olyan játékokat, amik itthon nincsenek. Lehetnek barátai és játszópajtásai, akikkel jól fogja magát érezni és nem lesz olyan uncsi, mint néha már itthon. Fontosnak tartottam mindig, hogy elfogadjam, és megengedjem neki, hogy úgy érezzen az ovival kapcsolatban, ahogy neki jól esik. Sosem dorgáltam meg, ha valaki megkérdezte tőle az ominózus: „na? Várod már az ovit?” kérdést és Ő erre őszintén a bizonyos „Nem”-mel felelt. Nem vártam el, hogy várja az ovit. Inkább a kíváncsiságát próbáltam felkelteni, hogy ott milyen szuper dolgok fognak történni és próbáltam az önbizalmát építeni, hogy akármi is lesz, meg fogja oldani és meg fogja szokni ezt az új rendszert.

• A kezdet… Eljöttek az első napok. Bennem még jobban megerősödött, hogy jó kezekben van a Kisfiam és ez egy jó dolog, ami most történik vele, velünk.Egy újabb mérföldkő. Szépen el is fogadta a dolgot. Aztán jött az „ottalvás”.

• Puszigomb… Miután vége lett a beszoktatásnak, egyedül is helyt kellett állnia. Minden reggel rajzoltam a kezünkre egy szívecskét. Egyet az Ő kezére és egyet a sajátomra. Megbeszéltük, hogyha hiányzunk egymásnak, megnyomjuk a „puszigombot”, és ezzel küldünk egymásnak egy puszit és szeretettel gondolunk rá. (Azóta a Berma kínálatába felkerült egy bőrbarát tetoválás, azaz a „PUSZIGOMB„, amit több színben ITT megtalálsz a webshopban.) Nagyon sok reggelünket mentette meg ez az apró trükk…

• Anyaillat… Az alvós állatkájára fújtam a parfümömből egy kicsit, hogy mikor alvás lesz, ölelje át az állatkáját, csukja be a szemét és képzelje azt, hogy ott vagyok. Ezt egy puszis zsepivel is szoktuk überelni: ???? Egy papírzsepire adok egy rúzsos puszit, plusz egy kis anyaillatot cseppentek és azt tettük be az alvós állatka cipzárjába és azt is elő vehette alváskor. (Az alvós állatka egy fontos dolog lehet, ha a gyermek igényli, ugyanis az egy darab biztonság, egy kis kapaszkodó az „idegen” világban, egy kis csücsök az otthonából, az anyukájából. Vannak gyerekek, akik nem igényelnek alvós állatkát. Ez is teljesen rendjén van, ez esetben örüljünk neki, hogy a gyermek már képes önmagában is biztonságra lelni, nincs szüksége ehhez tárgyi segítségre. Ha viszont van alvós állatkája, úgy erősen javasolt ettől az óvodában sem megfosztani, ahol még nagyobb szüksége van a biztonságérzetre, mint otthon).

Minden gyermek legnagyobb szakértője a szülő. Ha figyelünk gyermekünk igényeire, rezgésére, biztosan megtaláljuk az utat, amivel megkönnyíthetjük neki a beszokást. Azonban ezt az első kis próbatételt neki kell megvívnia.

Remélem tudtam pár gyakorlatias tanáccsal segíteni a Ti beszokásotokat is és hasznosnak találtad ezt az írást.

Ha érdekel, a we犀利士
bshopban megtalálod az ovis takarókat, amikhez ergonómikus memóriapárnát is tudsz választani, hogy gyermeked egy pihe-puha, kényelmes ágyneműben töltse a pihi időt. 🙂 ITT MEGTALÁLOD őket.

Ambachné Hunyadi Rita
védőnő és 2 gyermek anyukája ????

Mindent a baba hajról

Mindent a baba hajról

2021.03.04. Handmade 0

Kell-e a baba haját vágni? Mikortól kell vágni a baba haját? Levághatom én vagy bízzam fodrászra? Milyen hajbavalót válasszak? Nem szorítja-e a hajpánt? Nem veszélyes? Milyen csatot tűzzek a hajacskába?

Ezeket a kérdés köröket szeretném most körbejárni Veletek védőnői és anyukai szempontból is.

Az első kérdés, hogy kell-e vágni egy csecsemő haját, ha igen, mikortól?

Máig sokan azt vallják, hogy a baba haját bizony le kell vágni (amint elér egy bizonyos hosszt,) minél többször, hogy erősödjön. A hajszálak a hajhagymákból nőnek ki. Az, hogy a végéből mikor és mennyit vágunk, nem jelent semmit a hajszál erősítése szempontjából. A baba hajacskája még nem töredezik, nem szárad ki, így ha csak ez az oka annak, hogy le szeretnénk vágni, akkor emiatt nem szükséges. Nekem még úgy tanították a főiskolán, hogy 1 éves kor alatt nem ajánlott a csecsemők haját vágni. A paletta nagyon változatos. Vannak babák, akik hatalmas hajkoronával születnek és vannak, akiknek meg úgy kell kiimádkozni pár szál angyalhajat az első szülinapra. Mind a kettő teljesen rendben van, és egyik sem jobb vagy rosszabb. Visszatérve a vágásra. A szülők ezt maguk döntsék el, hogy mi az a hajhossz, ami már vágásra érdemes. Fiúk esetében néhány szülőt zavar, hogy a kunkorodó babafürtök lányos megjelenést kölcsönöznek a csemetének, míg mások húzzák az első hajvágást, ameddig csak lehet, hiszen ez is jelentheti egy korszak végét, aminek az elengedése fájdalmas lehet. Én ezutóbbi anyukák táborát erősítem. Emlékszem Berci első hajvágása nekem tiszta lelki traumát okozott, hogy az én kisbabám már ekkora, hogy hajat kell neki vágni… Mikor nőtt így meg? Nagyon más lesz így az arca? Máshogy fogok ránézni?…. Igen, szerintem nagyon megváltozott utána a megjelenése és máshogy is néztem rá… hiszen a hajvágással kiléptünk a csecsemőkorból és hivatalosan is totyogók lettünk. Kezdetét vette egy újabb kalandos és szuper korszak persze, de magunk mögött hagytuk a babaillatot, a pici rugikat és a göndörödő fürtöcskéket.

Emma viszont más eset, hiszen kislány, és az én fejemben (és Férjemében is) a lányoknak hosszú a hajuk, eszünkbe sem jutott, hogy le kéne vágni, és szerintem ez jó darabig nem is fog változni ????.

A hajvágásra visszakanyarodva még egy fontos kérdés: szakemberre bízzuk vagy magunk is levághatjuk otthon?

A haj szempontjából az a lényeg, hogy éles ollóval legyen levágva, hogy a hajvégek ne legyenek roncsolva, így ne tudjanak töredezni, sérülni. A gépi vágást a legtöbb fodrász nem ajánlja 2-3 éves korig… vagy azon túl sem.

A hajbavalók kérdése. Ez is nagyon megosztó kérdés. Kell-e, szabad-e egyáltalán? Nem veszélyes? Nem szorítja? Mint védőnő azt mondom, hogy a hajbavalók viselése addig a pontig, míg nem azt a célt szolgálják, hogy a rakoncátlan tincseket eltűzzék a szem elől, addig nem a baba kényelméről, hanem a divatról, a szülői igényekről szólnak. Azonban. Ha megfelelő kiegészítőket választunk, miért ne lehetne a szemünket gyönyörködtetni egy kis pihe-puha hajpánttal, ami még bájosabbá teszi a babánkat, amitől plusz ezer puszit fog kapni, ami még jobban kiemeli a viselője egyediségét, különlegességét, kedvességét. Sőt, sok édesanya azért tesz hajpántot a kisbabája fejére, hogy ezzel leplezzen apróbb 犀利士
eltéréseket, gondolok itt egy elálló fülecskére, egy kevesebb hajjal megáldott buksira, kopaszodó, kikopó, éppen váltófélben lévő babahajacskára, amelyek egyikével sincs semmi gond, de sok édesanyát ez arra késztet, hogy elterelje a figyelmet mondjuk egy nagy masnival. Szerintem ez is teljesen rendben van. Az általam készített hajpántok alapja pihe-puha és elasztikus, nem nyomja meg a baba buksiját, kényelmes viseletet biztosít.( Itt találod a hajpántjaimat) De! Nagyon fontos, hogy néhány szabályt betartsunk, például, hogy alvó babánkról vegyük le a pántot, sőt, lehetőleg már altatáskor se viselje. A csatokra is ugyanez érvényes. A hajdíszek viselésére érdemes egyébként minél korábban hozzászoktatni, így rátehetjük már egész kicsi korától, ha kimozdulunk otthonról és felöltöztetjük valami csinosabb ruciba vagy vendégek érkeznek vagy fotók készülnek róla.

Sok érdesanya arról számol be, hogy nagyobbacska gyermeke már leszedi magáról a hajpántot, kiszedi a hajából a csatot. Ha még nem próbáltad, írok pár tippet, hátha valamelyik Nektek is beválik:

  • a hozzászoktatás a legjobb, így kezdjük egész kicsi korától a hajpántok használatát napi 1-2 órára (vagy kimozdulásokkor, ahogy korábban is írtam)
  • ne erőltessük, ne élje meg rossz élményként, hogy akarata ellenére ráteszünk valamit a fejére
  • a legjobb a példamutatás: tedd a saját hajadba először az Ő szeme láttára, és jól dícsérd meg magad a tükör előtt, hogy „hű de csini lett anya” 😀 … és nagyobb faxni nélkül tedd a dolgod tovább, had lássa a hajadban/ fejeden a díszt. Két opció van, rosszabb esetben nem fogja érdekelni, jobb esetben viszont érdeklődést mutat.
  • Ha érdeklődik, akkor se tedd mindjárt az ő hajába, mond hogy ez a Tiéd, és éreztesd, hogy nagy kiváltság, hogy megkaphatja 😀 (Nálunk ez mindig nyert Emmával… neki ugyanis mindig az én napszemcsim, nyakláncom, hajcsatom, sálam kellett :D)
  • Ha kéri, hogy had próbálja fel, tedd bele a hajába, álljatok tükör elé és „legyél elájulva”, hogy milyen csini ez a kislány, mutassátok meg Apának, Tesónak, Maminak, Kutyának, Cicának, hogy milyen jól áll a hajdísz neki ????
  • Ha rövidesen ki akarja venni, mindenféle rábeszélés kísérlet nélkül engedd el a dolgot és vagy tegyétek vissza a Te hajadba, vagy a dobozkába a többi közé és pár nap múlva újra tehetsz egy hasonló kísérletet. Fő, hogy ne élje meg kényszernek, minél jobban nyomulunk, annál inkább ellen fog állni.

A hajgumi kérdés. Egészségügyileg nézve nem a legjobb megoldás, ha a haj hajgumival van szorosan összekötve. Húzhatja a hajhagymákat, a fejbőrt, megtöri a hajszálakat. Én azonban ennek ellenére sokszor teszek Emma hajába vékony kis szilikon hajgumit, ügyelve, hogy ne húzza a hajhagymákat, fejbőrt. A hajszál megtörésével nem nagyon lehet mit kezdeni, de mi úgy döntöttünk, hogy nem vágunk frufrut Emmának, hanem megnövesztjük elöl is a hajacskáját úgy, hogy az átmeneti időben elcsatoljuk vagy elgumizzuk. A kezdeti időben csitt-csattal próbálkoztunk, de az mindig kiesett a hajából. Aztán jött a szilikon gumi, végül rátaláltam a szilikonos fésűs kivitelű hajcsatokra, amik nagyon beváltak, mert a szilikon bevonatnak köszönhetően nem csúsznak ki olyan könnyen a hajacskából és jól megkapaszkodnak a vékony szálú babahajban is. Így kezdtem el ezekkel az alapokkal is dolgozni. (Ezt a kivitelű hajcsatot itt találod). Önállóan is megállnak a hajban, de ha egy kis szilikon gumit teszünk előbb a hajba, majd a csatot rátesszük úgy, hogy eltakarja a gumit, tartós eredményt érhetünk el, így altatásig nem kell ezzel bíbelődni többet.

A krokodil csipeszes kivitelt pedig már a kicsit erősebb, hosszabb hajacskába ajánlom, én ezt is sokat kombinálom a szilikon gumival, mert tartósabb ugyan a csitt-csattnál, de ha nem szeretnék ezzel bíbelődni, összegumizom, betűzöm a csatot és altatásig szintén pipa a frizura és nem lóg a szemébe. (A krokodil csipeszes csatokat itt találod)

A szilikon gumit ne hagyjátok éjszakára a hajában, hogy a haj megpihenhessen, próbáld meg mindig máshová kötni a copfot, hogy ne mindig ugyanott legyen megtörve a haj. Ha nagyon rágabajodott, inkább vágd el óvatosan egy kisollóval a gumit, hogy ne bánja több hajszál a kivételt.

A hajbavalókat itt találod.

Nézd meg a videónkat a hajbavalókról, illetve  kövess Instagramon és Facebookon, hogy elsőként értesülj, ha új termékek kerülnek a webshopba, ugyanis kettő egyformát, ezekből sem készítek. ????

 

Védőnői tanácsok sétákhoz babakocsival és hordozókendőben

Védőnői tanácsok sétákhoz babakocsival és hordozókendőben

2021.02.28. Handmade , , , , , , , , , , , , , , 0

Védőnőként és anyukaként összegyűjtöttem pár tippet, ami remélem jól jön Nektek, ha sétálni mentek a gyerekekkel.

 

Először is fontos dolog, hogy a gyerekeknek nagy szükségük van a friss levegőre a megfelelő fejlődéshez és a jó közérzethez. Általában szeretnek is a levegőn lenni, jó nagyokat aludni, ha nagyobb, akkor pedig kint szaladgálni, energiát levezetni. Őket nem zavarja, ha esik az eső, fúj a szél, hideg van vagy meleg van. Ez általában a szülőket foglalkoztatja, őket kevésbé ????
A lényeg, hogy megfelelő öltözék mellett szinte bármikor ki lehet vinni a babákat is, a nagyobb gyerkőcökkel, totyogókkal pedig még bátrabbak lehetünk. Jót tesz nekik, mi pedig remélhetjük, hogy így az alvásuk is nyugodtabb lesz és este hamarabb osonhatunk ki még egy kis énidőre mellőlük. ????

 

Nagy hidegben babakocsis sétáknála következőkre figyelj, ha még kisebb a babád:

  • rétegesen öltöztesd, ügyelj rá, hogy a végtagokon is legyen védelem (dupla zokni, de ne legyen szoros a cipő (ha van rajta)
  • öltözz fel előbb Te, majd utána öltöztesd fel őt, hogy ne melegedjen rá a ruha, míg elkészülsz
  • mínusz 5 fokig bátran kimehettek a kicsikkel, nagyobbakkal akár még hidegebben is. A ködös, túlságosan szeles, szmogos idő az egyetlen ellenjavallt
  • ne használj cumit ilyenkor, mert a hideg nyál kicsípheti az ajka犀利士
    kat, esetleg fagyási sérülést is okozhat a nedves közeg
  • a babakocsiban ne csak felülről, alulról is védje meleg takaró a kicsit, tegyél a háta alá is egy réteget. Ügyelj, hogy a szája és orra ne legyen takarásban.
  • lehetőleg ne menjetek fűtött térbe (üzletekbe, stb) hogy ne melegedhessen túl ezáltal és nehogy megfázzon ha újra kimentek. Ha mégis mennetek kell boltba, takard ki addig és a sapkát is vedd le róla és igyekezz bedobálni a kosárba minél előbb a bevásárlást

+ 1 tipp: Míg felöltöztök, dobj egy búzafigurát 30-60 mp-re a mikróba, és tedd a babakocsiba a fázós tappancsokhoz így fél óráig minimum, de akár annál tovább is melegen tarthatod vele a csemetéd.

(A búzafigurákat itt találod)

(A takaró szetteket búzafigurával itt találod)

Ha melegben mentek sétálni:

  • a babakocsi árnyékolásáról gondoskodj előre
  • lehetőleg olyan babakocsit válassz, aminek a napellenző csuklyája jól lehajtható 90 foknál jobban
  • egészítsd ki ha szükséges plusz árnyékolóval, esetleg csipesszel és pelenkával. A babakocsit teljesen letakarni viszont TILOS. Sajnos sokszor látni, hogy úgy letakarják egy pelussal vagy takaróval az egész napellenző részt, hogy a levegő nem tud alatta áramlani. A fejletlen hőháztartás miatt nagyon könnyen túlhevülhetnek, mindig biztosítani kell, hogy az árnyékolás alatt is megfelelően tudjon járni a levegő.
  • nyáron fontos a fényvédő krém használata is, erre is gondolj
  • a rovarháló használata is javasolt lehet, főleg ha teraszon, erkélyen alszik még egy nagyot a kicsi és csak néha pillantasz rá
  • legyen nálatok víz (neked is) vagy ha még kizárólag szopizik, tervezd be, hogy esetleg hol tudtok egy pár korty erejéig félrevonulni

 

A másik lehetőség, hogy valamilyen hordozóeszközzel keltek útra. Újszülött kortól használhatók a szövött kendők, melyek helyes megkötésével a baba felveheti a gerince számára megfelelő C tartást, felhúzott lábakkal, hozzá bújva Anyához, Apához vagy a Mamihoz vagy egyéb hordozó személyhez.

Ezzel a megoldással biztosíthatsz magadnak 2 szabad kezet, ami jól jön, ha vásárolsz, vagy a nagytesó után is kell „rohanni”, mert a futóbringával már szélsebes tempót diktál, vagy csak szimplán zsúfoltabb helyre mentek,  ahol a babakocsival nehezebb lavírozni.

Télen is lehet hordozni, erre több opció is van. Az egyik, hogy egy olyan kabátot vásárolsz, ami kimondottan erre a célra készült, és alkalmas arra, hogy elöl és háton hordozáshoz is használd. A másik opció, hogy a babát is felöltözteted melegen, és Te is felveszed a kabátot és így kötöd /csatolod magadra. Fontos, hogy vastag ruhában kevésbé tudod az optimális 90 fokos szöget bezáró combhelyzetet biztosítani, és így valószínűbb, hogy kicsit „túlterpeszt” a baba, ami hosszú távon előnytelen és kényelmetlen. Ha rövid időre mentek, ez a megoldás is működhet, de ha sokat használjátok télen kint is a hordozó eszközt, érdemes egy kabáton elgondolkodni.

 

Nyáron is lehet hordozni, de ilyenkor összemelegedhetsz a babáddal. Pár dologgal azonban enyhíthetünk ezen a tényen:

  • Mielőtt hordozó eszközt vásárolsz, gondold végig, hogy főleg melyik évszakban fogod használni. Mivel a hordozás fő időszaka azért mégis csak a csecsemő kor (jellemzően az első fél év), így nagyjából ki tudod kalkulálni, hogy melyik évszakban fogod őt hordozni a legtöbbet. Ha tavaszi/nyári babád van, lehet, hogy egy vékonyabb anyagú, esetleg világosabb színű jól szellőző szövött kendő lesz a megfelelő választás.
  • ha téli/őszi babád van és mondjuk télikabáttal és overállal együtt is tervezel majd sétálni, lehet, hogy egy vastagabb és hosszabb kendő lesz a megfelelő (erről sok cikk van a neten, nem térnék most ki rá)
  • visszatérve a melegre…vékony napkalap, sapka különösen fontos, illetve a fényvédőkrém használata is javasolt a nyári időszakban.

Érdekességnek elmondom, hogy az úgynevezett barna zsírszövet, mely a csecsemők háti részén helyezkedik el, azért is felel többek közt, hogy a hőháztartást szabályozza egyfajta takaróként szolgálva, míg a hasi részen ez hiányzik, ez is azt bizonyítja még számos anatómiai és élettani sajátság között, hogy az ember gyermek egy hordozott gyermek, szüksége van az anya/apa testmelegére, közelségére, nemhiába a kötődő nevelés egyik alappillére a hordozás. Ettől függetlenül a babakocsi, mint civilizációs találmány is fontos és hasznos dolog a mai szülők életében, de a baba természetes szükségleteihez a hordozás közelebb áll.

 

Mind a két gyermekem hordoztam, Emmát még mindig, hiába totyogó, és már közelítünk a hordozós kor végéhez, de még mindig vannak napok, mikor a bújást, a közelséget igényli. Akkor elővesszük a csatos hordozót vagy a karikás kendőt és élvezzük ezt a kapcsolódást, no meg persze tudok a dolgaimmal is haladni közben.  Emma már tudja, hogy hol tároljuk a hurcikat, így sokszor önkiszolgáló módon megy a szekrényhez és választ egyet, majd odavonszolja hozzám, és mutatja, hogy most abban szeretné, ha felvenném.

A hordozási tanácsadói tanfolyamot még a gyerekek születése előtt elvégeztem, egyrészt mert szimpatikus volt nekem ez a világ, másrészt, hogy a gondozottjaimnak is tudjak ebben segíteni, illetve leendő anyukaként elsajátítottam a kötéseket még azelőtt, hogy megszülettek a gyerekeink. Így nálunk kezdettől természetes volt, hogy hordozunk is, babakocsizunk is, sokszor kötöttem fel Bencére is a gyerekeket, vagy a Mami is szívesen altatta abban az unokákat.

Vannak viszont olyan alkalmak, mikor elengedhetetlen volt a babakocsi, mert az volt kényelmes. Sőt, a testvérfellépő kitalálójának is küldök egy nagy ölelést, megmentett néhány hisztitől és „nagytesócipeléstől” 😀

Valamint a lent látható képek között találtok egy vicces megoldást arra az esetre, hogyha a nagytesó túl gyors iramot diktál a bringával és Ti babakocsival kullogtok mögötte, hogyan tudjátok biztosítani a kontrollt a nagy felett  (3. kép 🙂 )

Út a Berma Handmade-ig

Út a Berma Handmade-ig

2021.01.31. Handmade , , , , , , 0

Mi más is lehetne az első bejegyzésem ide, mint egy részletesebb bemutatkozás.

Ki áll a Berma Handmade mögött? Első sorban egy feleség és egy anyuka. Végzettségem szerint védőnő, laktációs szaktanácsadó, babamasszázs oktató és hordozási tanácsadó vagyok. Hogy jött a kézműveskedés?

Igyekeztem mindig tudatosan építgetni a jövőm, a jövőnket és úgy élni az életem, hogy ne csak a célok, hanem az utazás is élmény legyen.

Kiskoromtól a feleség és anya szerepre készültem, hiszek abban, hogy a klasszikus női szerepben még ma is ki lehet teljesedni és ezzel is meg lehet elégedni, ezért is lettem védőnő. Most mégis vállalkozó nőként vagyok itt.

Akkor hogy is van ez? Szeretek anya lenni, egyáltalán nem unom az itthon létet (jelenleg itthon vagyok egy totyogóval és van még e犀利士
gy ovisom is :D) A varrás nekem a kikapcsolódást jelenti, ahol kiszakadhatok a pelenkázás, takarítás, gyereknevelés mókuskerekéből és kicsit csendben vagy épp halk zene mellett alkothatok. … optimális esetben… legtöbbször mellettem kötnek ki persze.. 🙂

A varrás nem új dolog az életemben. Elmesélem, hogyan lettem a hivatásom mellett kézműves alkotó.

Ahogy írtam, védőnőként diplomáztam. A szakmámban kezdtem el dolgozni Veszprém mellett 3 kicsi faluban. Hihetetlen hálás vagyok ezért az időszakért, gyönyörű környezetben csupaszív családokkal ismerkedtem meg. Munka után valahogy jött az ötlet, hogy a szabadidőmben valami alkotó tevékenységet végezzek, mert mindig is ez kapcsolt ki igazán. Így női táskákat kezdtem el készíteni, először magamnak, aztán barátnőknek, majd regisztráltam az ismert hazai kézműves alkotók boltjába. Észre sem vettem, és már a 4. legforgalmasabb bolt lettem pár hónap leforgása alatt. Nagyon termékeny időszak volt, közel ezer darab táskát varrtam akkoriban, mindezt egy pici 8 m2-es panel szoba életterében, ami egyszerre volt Férjem (akkor még csak barátom) zene stúdiója, az én varrodám (egy pici asztal egy sámlival.. hehe…) no és a hálószobánk.

Majd úgy hozta az élet, hogy visszaköltöztünk Paksra, bővült a repertoárom a gyerek takarókkal, falvédőkkel, majd jöttek a búzafigurák, hajpántok. Jártam a vásárokat és élveztem, hogy tetszik az embereknek, amit csinálok, ami a kezem alól származik, ekkor már csak ez volt a munkám, a kenyérkeresetem.

Ennek már 10 éve. 1,5 évig csak a kis alkotó tevékenységem biztosította számomra a megélhetést. Nagyon nehéz és tanulságos időszaknak éltem meg, minden örömével és tanításával együtt. Minden okkal történt, ennek így kellett lennie ahhoz, hogy most a korábbi tapasztalatokat magamba építve tarthassak itt, ahol vagyok. No de visszakanyarodva a történethez, közben újra védőnőként kezdtem dolgozni. Hiányzott ez a csücske is a szívemnek és éreztem, hogy váltanom kell. Szerettem a munkám és úgy éreztem, a munkám is szeret engem 🙂

Ezután pedig összeházasodtunk, majd utána megszületett a két gyermekünk, Berci és Emma. A varrás és minden más ez idő alatt persze csakis Rájuk korlátozódott. Viszont nekik mindent, amit csak tudtam, én készítettem el 🙂 Várandósan tanultam meg pl. horgolni YouTube videókról, és ismerkedtem meg egyéb kézműves technikákkal, nagyon élveztem, hogy újra átélhetem az alkotás örömét.

Szülinapra, karácsonyra a mai napig készítek nekik valami saját készítésűt.

Aztán elkezdett érlelődni a gondolat bennem, hogy újra komolyabban kezdjek foglalkozni a kézműves termékek készítésével. Az alkotás, a kreatív energia, a szab

ad időbeosztás az, ami az én utam kell legyen így anyukaként. Így újra varrógép mögé ültem, ezúttal nem csak a saját csemetéimnek, hanem másoknak, nektek is tervezek, szabok, varrok, alkotok. Mindegyik darabot úgy készítve, mintha a saját gyerekeimnek varrnám.

Remélem ez az odafigyelés, törődés, lelkesedés, és az elkészülésükkel felszabaduló öröm látszik a végeredményen.

Fogadjátok sok szeretettel a Berma Handmade-et.

Kövessetek Facebookon és Instagramon, hogy elsők között értesüljetek az újdonságokról.

Szeretettel:

Rita